Erdély futtában...
Az erdélyi körút az emberek többsége által dédelgetett úticél. Ha elsőre nem is lehet mélységében és részleteiben megismerni, legalább csak testközelből rácsodálkozni minél több sajátosságára Erdélynek. Az itteni mesebeli természeti világ és építészeti ritkaságok csodájára járni, ha máshogy nem akkor legalább futtában.
A Böszörményi Körútfutók SE csapata nagy dologra vállalkozott június első hétvégéjén, ugyanis 4 böszörményi futó, kiegészülve egy debreceni sporttárssal és 3 kísérővel, akik szurkolótáborként is funkcionáltak erdélyi túrára kerekedett. A mindenkinek kötelezőnek számító programok között egy szabadon választható program is akadt a futásra orientált tagoknak.
- június 4-én hajnali négykor indult el a lelkes csapat Böszörményből, akik kiegészülve a debreceni delegációval meg sem álltak a magyar-román határig. Az első számottevő turistázós helyszín a kiváló panorámát nyújtó Királyhágó volt. Ahol kicsit megidőzve egy kávé mellett gyönyörködtünk a tájban és beszéltük át a napi menetrendet.
Utunkat folytatva a Sebes-Körös forrásának felderítése után Kolozsvárra érkeztünk. Először a Farkas utcai református templom előtt álló Szent György-szobrot kerestük fel. Ennek eredeti párját 1373-ban készítette a kolozsvári testvérpár, Márton és György, amely Prágában a Hradzsin udvarán áll.
Majd a Babeş-Bolyai Tudományegyetem falai között és udvarán kukkantottunk be a méltán híres ásványkiállításba és szoborparkba. A városnézés a Mátyás király lovas szobor megtekintésével folytatódott, de sajnos a talpazat renoválása miatt a szobrot megemelve a ponyva alól kilógó lólábat, pontosabban csak a patát láttuk. A téren még a Szent Mihály-templomot csodáltuk meg belülről, a míves munkával kifaragott szószéket és orgonát. Innen a híres kolozsvári szülöttek emlékházait, egykori szülőházait kerestük fel. Mátyás házában jelenleg képzőművészeti oktatás folyik, amivel szemben található a nagy erdélyi fejedelem, Bocskai István szülőháza. Itt szívélyes fogadtatónk körbevezetett, megmutatva Bocskai címerét és mellszobrát. Ez nagyon megható pillanat volt a tavalyi, 400 éves jubileum kapcsán tartott Bocskai emlékfutás résztvevőinek.
Kolozsvárt elhagyva a következő állomásunk Marosvásárhely volt. Ahol a pompás látványt nyújtott a főteret övező rengeteg templom, a Kultúrpalota és a Közigazgatási Palota is, amelyek a magyar szecesszió jegyében épültek. A városban még nagy szenzációt jelentett a hétvégi rally verseny kapcsán kiállított több tucat autó színpompája. Az idő szűkét figyelemmel tartva jóleső fagyizást követően tovább indultunk Parajd felé. Sajnos a sóbánya rövidebb nyitva tartása miatt vasárnapra kellett halasztani a látogatást. Így szálláshelyünk felé haladva már feltűntek a mívesebbnél mívesebb székelykapuk Máréfalván, amelynek a szomszédságában fekvő Székelyudvarhelyen szálltunk meg. A szállás elfoglalása után a közeli étteremben a helyi specialitásokkal ismerkedtünk, küküllőt és puliszkát kóstoltuk meg, közben pedig a szombati nap stratégiáját beszéltük át.
A másnapi koránkelést az indokolta, hogy a helyi idő szerinti 10:00 órakor kezdődött Tusnádfürdőn a versenyünk, ami otthoni számítással 9:00 óra volt. Így az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a helyi időszámítást használva már 7 órakor útra keltünk, hogy idejében odaérjünk a helyszínre a szükséges papírügyeket elintézni, magát a nevezést is, ugyanis az előnevezés különféle banki tranzakciók nemmegfelelősége miatt sikertelen volt. Így a nevezés és rajtszámfelvétel, a szervezőkkel való rövid ismerkedés, bemutatkozás után mindenki nekilátott a bemelegítésnek és lelki ráhangolódásnak. Az idő kissé borongós, ideális futóidőnek ígérkezett. A versenyen közel 100 fő állt rajthoz egyéniben és további személyek pedig váltóban teljesítették a távot, ami a félmaratonnak csak addig nevezhető, amíg a pálya íve felfele tartott, ugyanis 21 kilómétert elérve erős lejtő következett...de ne szaladjunk ennyire előre.
A rajtnál rövid fotózkodás és ismerkedés a többi sporttárssal és a sípszót követően a csapat a közeli Sepsibükszád felé vette az irányt. Az egyutcás hegyi falu első frissítőállomásként is funkcionált, továbbá a helyiek díszsora között még lelkesebben folytattuk a hegyi menetet. Ezután a természet lágy ölén, kevésbé forgalmas hegyi úton merészkedtünk felfelé, a fák hálás árnyékai között a szerpentinen kígyóztak fel a futók libasorban.
A 10 kilómeteres frissítőt követően a Bálványosi elágazásnál (14,8 km) majd Mohos alatti kanyarnál (18,5 km) tudtuk a kissé kitikkadt szervezetünkbe újra és újra lelket önteni. De a frissítő eszem-iszom mellett a táj szépsége is nagy segítség volt, hogy az ember ne gondolkodjon folyton a hogyantovábbon és a mijöhetmégen...
A végső lejtős szakasz megpróbáltatásai után mindenki lendületesen és boldogan érkezett a pazar célfotós háttérképet biztosító Szent Anna-tónál elhelyezett célkapuhoz. A delegációnk közül elsőként Molnár Zoltán 1:57:26-os idővel ért célba, őt követte a 2 órán túli mezőny élén Fekete Antal (2:02:04), aki kategóriájában harmadik lett. Majd érkezett Szabó Imre 2:09:02 idő elteltével. A női mezőnyben negyedikként tűnt fel a célban Nagy Enikő (2:20:12), hetedikként pedig Nagy Göde Zsuzsa (2:36:31), aki korcsoportjában a leggyorsabb volt, így a dobogó legtetejére álhatott fel. A versenyen rajthoz állt hosszú ideje sérült Zahorán Ádám is. Az örömteli futó pillanatokat követve még boldogabban folytatta a csapat a turistázást.
A Szent Anna-tónál szabadon választott program volt az andalgó csónakozás vagy a kalandos tó körüli séta. Ezt követően megnéztük a Szent Anna-kápolnát, amit a tó legendája is említ. Ezt követően a másik vulkanikus eredetű tavat kerestük fel, ami nevéből is érzékelhető mohával fedett és már csak 17 tükörszem utal eredeti állagára. A turistavezetőnk gondosan elmagyarázta a Mohos-tőzegláp kialakulását és a természeti ritkaság múltját, jelenét és a várható jövőjét. A tavat benövő növényzet, fenyő, a jégkorszakból visszamaradt húsevő növény, a kereklevelű harmatfű, tarka tőzegmoha, erdei fenyő, mámorka, áfonya ámulatba ejtettek minket. Hangulatos kis pallón juthattunk be a fenyőerdő sűrűjében lapuló "kis tavacskákhoz". A séta közben a kísérőnk részletesen mesélt a környék természeti adottságairól és az ezeket bemutató szépirodalmi alkotásokról. Hazafelé tartva megálltunk Csíksomlyón, ahol a hónap első szombatján esedékes ünnepi szertatásba csöppentünk a templomhoz érve. Az ünnep hangjai a Somlyó hegyet megmászva a búcsú helyszínén a Hármashalom oltárnál is jó hallhatóak voltak. A napot tartalmasan zárva Székelyudvarhelyre érve mindenkinek jól esett a pihenő, tudva, hogy még a túra fele hátra van.
A vasárnapi, egész napos túraprogramon a parajdi sóbánya szerepelt, ahol a délelőttöt töltve tüdőnket felfrissítve indultunk megtekinteni a Gyilkos tavat és a Békás szorost. A csodálatos természeti kincsek között jutott időnk ebédelni, így a gyomrunkat is felfrissítve kitartóan kocsikáztunk. Gyergyóalfalun álltunk meg egy rövid kávészünetre, amit az indokolt, hogy ez a község Hajdúböszörmény legfrissebb testvérvárosa. Az egyre nagyobb hőségben már csak a Zetelaki víztározó megtekintésére futotta időnkből. Így Székelyudvarhelyre érve még elindultunk egy a szálláshelyünket felfedező sétára a Küküllő partján, a szoborparkban és a helyi ligetben, ahol hangulatos étteremben a kihagyhatatlan csorbaleves közben összegeztük az eddigi túra élményeit és terveztük az előttünk álló utolsó napot.
Hétfőn a szállást elhagyva a csomagunkat összeszedve korán reggel hazafelé vettük az irányt persze nem célirányosan, hanem egy-két programot még becsempészve. Ilyen volt egy gyors szuvenír beszerző séta Marosvásárhelyen, majd a Torda környékén kitartóan tartó kocsikázás. A Tordai-hasadék látványa azonban feledtette a keresés alatt hiábavalóan eltelt perceket és megtett kilómétereket. Csapatunk a rövidebb 2,5 kilóméteres túrára vállalkozott, ami gyönyörű hegyoldalon vitt végig a patak partján, olykor pedig hidakon való átkelés tette hangulatossá az erdei sétát. A hőségben felmelegedett autóba pattanva legfőbb cél a minél gyorsabban otthon lenni volt. Így az autóból csodáltuk meg a bánffyhunyadi díszes, sajátos ízlésvilágú lemeztetőket, a távolodó mesebeli hegyeket és lankás völgyeket a mindenhol zöldet. Késő este értünk Böszörménybe, fáradtan és piszkosan, de lélekben és fejben felfrissülve és tisztán...
Nagy Enikő
