- szeptember 30-a sporttörténeti mérföldkő volt Hajdúböszörmény történetében. Hiszen a Budapesten megrendezett PLUS Budapest Nemzetközi Maratoni futóversenyen a hajdúböszörményi NAGY ENIKŐ 3 óra 53 perc 03 másodperces idővel célba ért élete első maratoni távján. Ezzel Ő az első hölgy aki Hajdúböszörményből teljesítette a klasszikus 42195 méteres maratoni távot.
Emlékszem, hogy szülei pár évvel ezelőtt büszkén újságolták - Enikő leányuk lefutotta a NIKE Budapest félmaratont. Ezzel a futóversennyel kezdődött a "futó élete"?
Már általános iskolában testnevelés tagozatosként többször voltam mezei futóversenyen, de mivel nem vagyok futóalkat, leginkább csak a tornászcsapatnak voltam tagja. Így sokkal később, csak 2005-ben, a jubileumi 20. Nike félmaratonon debütáltam, mint hosszútávfutó. Ezen a versenyen unokatestvéremmel együtt tudtuk magunk mögött a ma már legyőzhető távolságnak nevezett megmérettetést. Több érdekessége is volt a versenynek, hisz a Békési DAC színeiben indultunk, a jubileum miatt rekordszámú nevezés, hihetetlen hangulat és óriási siker: lefutottuk... Ennek annyira megörültünk, hogy már a hazafelé vezető úton elhatároztuk, hogy elindulunk a következő hónapban Kassán is. Ahol közel 10 perccel futottam jobbat, mint Budapesten. Ez pedig elegendő érv volt a folytatáshoz. Az itt elért 1:41:47-es időmet azóta sem sikerült megjavítani.
A maratoni futás rendkívüli elszántságot és kitartást igényel - mi az a motívum, amiért a hosszútávfutást választotta?
Valójában nem tudatosan választottam a hosszútávfutást, hanem kiforrta magát. A főiskolás éveimet Egerben töltöttem, ahol az egyik szobatársam hosszútávfutó volt. Fiatalkora ellenére már futott csapatban az Arad-Békéscsabán és a Bécs-Budapest Szupermarathonon, a félmaratonokon pedig egyéniben. Versenyeiről hazaérve sokat mesélt élményeiről és az egész szoba együtt szurkolt érte. Ő invitált 2003-ban, hogy tartsak vele kocogni suli után. Nem ellenkeztem, hisz már az általános iskolában belém ivódott a mozgás szeretete. Mivel a főiskolánkon nem volt testnevelésóra, ezért mi magunknak kerestünk mozgásteret. Termet béreltünk röplabdázáshoz és gyakran jártunk túrázni a hegyekbe. Másodévesként csatlakoztam a kézilabdacsapathoz. A tavaszi szezont követően a nyári szünidőben a futással akartam a kézihez az állóképességemet fejleszteni és végül a salakon ragadtam. Akkor még nem számítottam hosszútávfutónak hisz 4-6, majd 8-10 kilómétert futottam. A kilóméterek növekedésével a kitartásom is gyarapodott, ami nemcsak a futásra, hanem az élet többi területére is pozitívan hatott ki, így a tanulmányaimra is. Végül 2005-ben barátnőm rábeszélt a Nike félmaratonra és a hatás nem maradt el...
Mikor döntötte el, hogy lefutja a maratoni távot?
2006-ban vezették be Magyarországon az októberi maratoni futással párhuzamosan zajló 30 km-es távot. A 12. kilóméternél csatlakoztunk a nagyokhoz és együtt szakítottuk át a képzeletbeli szalagot. Ezen 2:32:28-as idővel a nőknél harmadik helyen végeztem. Ezzel a versennyel úgy érzem lélektanilag közel kerültem a maratonhoz. Szerettem volna áprilisban, hazai környezetben a Debrecen Maratonon lefutni, de nem éreztem magam eléggé felkészültnek. Tudtam nem vesztettem semmit, hisz még csak 22 éves vagyok. Majd a következő adandó alkalmat megragadva júliusban leadtam a nevezésem az októberi, budapesti maratonra. Ezzel egyértelművé vált bennem, hogy meg akarom tenni, és nincs mentség a visszalépésre.
Szeretném, ha beszélne arról, hogyan készült fel a versenyre?
Idén először csapatban készültem. Tavaly ugyanis csatlakoztam a Körútfutók SE-hez. A csapat kedden és csütörtökön 12-15 kilóméteres, míg vasárnap 20-25 kilóméteres futókirándulást tett meg. Ezen kívül mindenki maga gyűjtögethette a kilómétereket. Én júliusban kapcsolódtam be az edzésekbe, ezzel egyedüliként képviselve a női nemet. Óriási kihívás volt számomra, hogy tudok majd megfelelni a "követelményeknek", de az ő figyelmességüknek köszönhetően jól sikerült. Hisz a fiúktól nagyon sok segítséget, bíztatást, elismerést kaptam az edzéseken, a versenyek alatt és után. Az idei év a maratonra volt kiélezve, még a félmaratonok is a felkészülés részét képezték. Szeptember 2-án Budapesten futottunk félmaratont, majd 16-án a szlovákiai Szepesváralján. Hazaérkezve az volt a legnehezebb feladat, hogy a futótempót a maratonhoz szükséges mértékűre csökkentsem. A három hónapos felkészülés alatt 600 kilométert gyűjtöttem össze, de mindez kevés a sikerhez, a célba érkezéshez. Nagyon fontos, hogy lelkileg is felkészült legyen a futó. Ebben nagyon sokat segítettek a csapat tapasztalt maratonistái, hisz sokat nosztalgiáztak. Emellett számos sikersztorit olvastam, én ezekből tanultam a legtöbbet.
Milyen volt a célba érkezés pillanata?
A diplomaosztómra emlékeztetett. Az ugyanis Péter, Pál napjára, az aratás kezdetére esett. Szeptember 30-án, a futás napján is úgy érzem sok évi munka gyümölcsét arathattam le. Hisz a verseny az már örömünnep, ám ahhoz, hogy az így legyen nem csak 42195 km-t kell lefutni gyakorlásként. Az pedig megtiszteltető érzés volt, hogy az utolsó 200 méteren megkaptam Hajdúböszörmény zászlaját és azzal futottam be a célba, mint a szülővárosom első női maratonistája. Különleges élmény pedig azért, mert ez volt az első versenyem, ahol a családom és a barátiam biztattattak az első méterek megtételekor és izgatottan vártak a célban a már beérkezett csapattársakkal. Majd köszönetet mondtam Fekete Antinak az edzéseken és magán a maratonon nyújtott önzetlen segítségért.
Mit kell tudnunk a "civil" Nagy Enikőről?
Négygyermekes család egyetlen humán beállítottságú gyermeke. Nővérem közgazdász, két általános iskolás öcsém szintén a reáltárgyak iránt érdeklődnek. Júniusban végeztem az egri Eszterházy Károly Főiskolán művelődésszervezőként. Szeptemberben pedig kommunikáció szakon diplomáztam. Jelenleg a Debreceni Egyetem mellett szoftverüzemeltetést tanulok. Ez könnyen összeegyeztethető a futással, hisz az iskolai elfoglaltság hétfőtől szombatig tart, a versenyek pedig vasárnap vannak. Szabadidőmben szívesen kertészkedem, kerékpározom és különböző kézműves technikákkal foglakozom. Kedvencem a linómetszés, amit 12 éve készítek. Jó érzéssel töltenek el a családi és baráti összejövetelek. Emellett szívesen járok koncertekre és kiállításokra.
Családja, környezete hogyan fogadta fantasztikus teljesítményét?
A szüleim jobban izgultak, mint én. Aggódtak, hisz tudták görcsben áll a bal lábam. A verseny során borzalmas volt látni, hogy mennyien kényszerülnek feladni sérülések miatt és így meghiúsul számukra a kitűzött cél. Akiktől visszajelzést kaptam, mindannyian elismerően gratuláltak.
Maratoni futó létének első próbáján túlesett - tűzött-e ki valamilyen célt a következő évre?
Áprilisban a Debrecen Maratonnal kezdődik az év. Szerintem a 20 km-es távot választom szezonnyitónak. Májusban az egri városvédő futáson szeretnék ott lenni nosztalgiából. Nyáron remélem lesz lehetőségem kipróbálni a hungarikumok valamelyikét (Délibáb futás, Kékes csúcsfutás). Szeptemberben ismét Nike félmaraton, ahol most már 1:30-1:40 közötti időeredménnyel szeretnék célba érni. A szlovák versenyek közül pedig Szepesváralja, Kassa vagy Rozsnyó jöhet számításba. Ezekhez persze elengedhetetlen a sérülésmentes felkészülés és az, hogy továbbra is örömömet leljem a futásban. Így ezt tartom az alapvető célomnak.
Kívánom, hogy így legyen - s példájából tanulva többen sportoljanak!
Kacsó Márton
