Üdvözletemet küldöm a Balatonról ...
Így hangzik a nyári képeslapok jellegzetes szlogenje, hisz a magyar tenger még mindig kedvelt nyári úti cél. Azonban csak kevesek ismerik a táj téli arcát és az ebben rejlő különlegességeket. Tavaly meglepetésként ért a Budapesti Sportiroda meghívása, hogy a 22. Plus Budapest Maraton korosztályos dobogósaként részt vehetek jutalomfutásként a 4. Balaton Maratonon és azt követő díjkiosztón. Akkor még a gála volt számomra a maradandóbb élmény, mert a dermesztő hidegben nem éreztem ajándéknak a futást. Idén azonban már a jutalomfutásomra is tudatosan készültem és az időjárás is kedvezően alakult. Így a díjkiosztó már csak hab volt a tortán, hogy miért is?
A Balaton Maraton idei jubileumi versenye a korábbi éveknek megfelelően most is gazdag kínálattal várta a futás téli szerelmeseit. A kétnapos rendezvény november 15-én 10 óra 30-kor vette kezdetét a maratoni táv és a félmaratoni táv első részletének, a harmadmaraton (14 km) teljesítésével majd délután négy órakor folytatódott a megmérettetés a hatodmaratonnal (7 km). A távokat egyéniben és párosban is lehetett vállalni. A szokatlanul napos, kellemes novemberi futóidő másnapra sem múlt el, így az egyéni és páros félmaratonosok szép számmal bővítették ki a kétnapos kihívásra vállalkozók tömegét. A 11 órakor induló félmaratoni távon rekordszámú nevező gyűlt össze.
A startpisztoly a születésnapos Monspart Sarolta kezében sült el. A tömeg a Hotel Aranypart előtt rajtolt el és a város utcáin haladva a Balaton partján tekinthette meg a verseny különlegességét adó magyar tenger sajátos növény-, állat -és látványvilágát. Ezután ismét az utcák aszfaltját koptatta a tömeg, de itt ellenszél nehezítette az előrehaladást. A félmaratoni táv ezen 10 kilométeres kör kétszeri megtétele után érkezett vissza az Aranypart Hotelnél felállított célkapuba. Az esemény különlegességét adta, hogy ez a verseny képezte a 2008. évi Félmaraton Mánia téli, záró versenyét. A célba érkezéskor 292 fő vehette át a mánia aranyfokozatú érmét.
A futást követő díjkiosztón adták át a verseny győzteseinek a jutalmakat. A maratoni távon a nőknél egyéniben Földingné Nagy Judit nyert, míg a férfiaknál Steib Péter. A félmaratoni távon Szabó Gábor és Vajda Zsuzsa diadalmaskodott. A Balaton Maraton díjazottjai után következetek a 23. Nike Félmaraton, majd a 23. Plus Budapest Maraton helyezettjei. Szeptemberben a budapesti félmaratonon a 19-24 éves korosztályban (N3) 1:39:37-essel eredménnyel bronzérmes lettem. A harmadik helyezettnek járó serleget a férfi magyar maratoni csúcstartó Szűcs Csaba adta át. A jutalomfutásnak számító Balaton Maratonon 1:39:54-es idővel a nőknél a 13. helyezést értem el.
A bevezetőben emlegetett hab a tortán azonban a díjkiosztó után volt, hisz először találkoztam civilben a 82 éves Csamangó Ferenccel. Ő is díjazottként vett részt a gálán, mert idén a mindenki Ötvösferi bácsija mögött korosztályos másodikként teljesítette a félmaratoni távot Budapesten. Épp futó tippeket adott a tavaszi Balaton Szupermaraton jövő évi jelöltjeinek, de szívesen szánt némi időt fotózkodásra is. Nem csoda, hisz aki minimum 20 évet letagadhat korából, az bátran és mosolyogva vállalkozik ilyesmire.
A 2008-as év összegzéseként megállapíthatom, hogy idén már ez volt a harmadik alkalom, hogy sikerült az álomhatárként kitűzött 1:40:00-es időeredményen belül futnom. A két hazai versenyen kívül még az októberi kassai futáson 1:38:05-tel értem célba. Ez azért is fontos számomra, mert tavaly szerettem volna elérni ezt, de sajnos nem sikerült egyszer sem. De idén három próbálkozásból háromszor valóra vált a tavalyi álmom, így ismét beigazolódott a mondás miszerint háromszor veri ezt Lúdas Matyi vissza ...
Futókilométerekben gazdag, boldog új évet kíván: Nagy Enikő!
Siófok, 2008. november 16.
