In memoriam Gyulai István

Gondok vannak a magyar atlétikával. Feltehetjük a kérdést: csak a királynővel vagy egész birodalmával? A választ tudjuk, a baj csupán annyi: ezt nem nagyon akarjuk bevallani (még magunknak sem). Olyan ez a helyzet, mint amikor egy vándor úttalan utakon jár, benéz a szomszédokhoz, behajóz hét tengert, haza azonban valahogyan sohasem juthat el. Lehet, hogy be sem fogadják? Esetleg már nem is várják? A magyar haza nem ilyen ... volt.

Gyulai István a magyar atlétika nagyköveteként öregbítette országa hírnevét szerte a nagyvilágban, munkássága előtt mindenki fejet hajtott... majdnem mindenki.

Ma a debreceni atlétikai stadion viseli büszkén (?) Gyulai István nevét. Itt tette tiszteletét a - szerencsére a magyar atléták szövetségénél sokkal rózsásabb helyzetű - hajdúböszörményi Körútfutók SE csapata is, amely igen szép eredményekkel térhetett haza a cívisvárosból. Ráadásul nem is akármilyen megmérettetéssel a hátuk mögött!

Elöljáróban essen egy pár szó az 50-es számról. Gombócból már tényleg rengeteg, hát még méterből. Na nem 50-ből, nem is előbbi tízszereséből, még csak nem is százszorosából. Ezerszereséből? Talán. De nem a - futás ügyében - mindenre elszánt böszörményieknek! Közülük ugyanis hárman - dacolva az 50 km-es táv minden nehézségével - teljesítették az Országos Bajnokság leghosszabb távját. Pedig a körülmények finoman szólva sem a legnagyobb versenyekével vetekedtek. A szervezésről csak annyit: lesz jobb is, mindenesetre biztató, hogy az akarat benne volt a levegőben. Apropó, levegő. Az időjárást ugyebár közvetlen módon nem befolyásolhatjuk - micsoda szerencse! -, az azonban megjegyzendő, hogy a kellemes futóidővel kecsegtető délelőtt délutánra bizony kellemetlen havazással hűtötte le az addig felhőtlenül jó hangulatot. Ez azonban senkit sem bátorított el a hihetetlen kitartást igénylő penzum leküzdésétől. Rangidős futónk, Fekete Antal az 50-60 éves férfiak kategóriájában a nagyszerű 2., az összes férfi induló között a 13., míg abszolútban a 16. helyezést érte el, mindezt 4:37:45 másodperces idővel abszolválva. Lefkovits Attilát is kemény fából faragták, bizonyítja ezt 4:16:51-es ideje, mely kategóriájában (18-40 éves férfiak) a 8., férfi összetettben a 10., abszolútban pedig a 12. pozíció betöltésére jogosította fel. Rozs Péternek sem volt oka a szégyenkezésre, sőt! Kiváló, 4:29:59-es idejével az erősebbik nem 18-40 évesek csoportjában a 9., nem szerinti összevetésben a 11., míg az egész mezőnyt tekintve a képzeletbeli dobogó 13. lépcsőfokra állhatott fel.

Tömegfutás révén, a szervező Zöldgömb Sport Klub a fenti fő versenyszám mellett egyéb távokon is biztosított indulási jogot a szép számmal kilátogató érdeklődőknek. Természetesen ezeken a viadalokon is érdekeltek voltak egyesületünk versenyzői. Bizonyíthatták tudásukat a maratonisták (az ex-hajdúböszörményi Keresztesi László 3:13:48-es idővel meg is nyerte ezt a számot), a váltóverseny specialisták (5x10 kilométeren), és természetesen a kisebbeket sem lehetett kihagyni: ők a Nagyerdei Körforgáson (9 km) és Kiskörforgáson (3,4 km) mérhették össze erejüket. Egyesületünk a váltóversenyen alkotott igazán maradandót. A Nagy Enikő, Hajdu Sándor, Szabó Sándor, Bodnár Tibor és Andirkó László alkotta különítmény nagy csatában, Hajdúszoboszló csapatát csupán hajszállal megelőzve érte el a második helyet, tette ezt 3:50:55 másodperces idővel!

Csodálatos eredmények, nagyszerű egyéni és csapatsikerek egy csodálatos EMBER tiszteletének szentelve. Csupa nagybetűvel.

Andirkó László