Negyvenkettő

Vasárnap, reggel fél hat. Körülöttem álmos, de annál bizakodóbb arcok. Maratonisták. Akad, aki még csak az lesz. Fura érzések kavarognak mindenkiben. Van, akiben ez "3 órán belüli", van, akiben "csak 4 órán belül beérjek". A cél azonban mégis közös. Legyőzni magunkban a racionális embert, aki számára mind a 42195 méter mögött irracionalitás lapul. Mi értelme? Önkínzás? A maratonista erre talán sohasem gondol. Küzd, és ha minden összejön, akkor nem a versenyen, hanem az azt megelőző években, hónapokban, hetekben és napokban az elme ellen folytatott versenyben kell igazán győzedelmeskednie. A konkrét megmérettetés már csak a "hab a tortán", a szenvedély, az erő, a kitartás diadala. Aki ezt egyszer átélheti., az szerencsésnek, de még inkább kiváltságosnak érezheti, és annak is kell, hogy érezze magát.

Ma, 2007-ben, jóformán minden 1000. böszörményi elmondhatja magáról, hogy a fenti csodában részesült már legalább egyszer az életében, azt, hogy a világ maratonfutóinak nagy és összetartó családjába tartozik. Amennyiben ezt az arányt csak a női lakosságra vetítjük, úgy nagyjából 17000 az 1-hez az esélye annak, hogy találunk valakit a sokaságból, aki megfelel ennek a kritériumnak. Ezt is csupán 2007. szeptember 30-a óta. Pontosán miért is?

A hajdúböszörményi Körútfutók SE lelkes csapata a fenti napon Budapest székesfővárosában vizitált, mégpedig a 22. alkalommal megrendezett Plus Budapest Nemzetközi Maratonon. Amennyiben létezne a "Magyar Köztársaság Hosszútávú Leg-bajnoksága", úgy a nagyatádi Ironman, a Bécs-Pozsony-Budapest Supermarathon, a Békéscsaba-Arad, a sárvári 12 és 24 órás, a Tour de Hongrie, a Balaton Átúszás mellett feltétlenül ott lenne a budapesti maratoni is, mely már sok-sok éve óriási népszerűségnek és részvételi számnak örvend, az ország talán legnagyobb tömegsport eseménye. A világ majd' minden kontinenséről érkeznek ide futók, nagyszerű atléták. Több száz fős különítmények a gallok, háromoroszlánosok, taljánok honjából, Németalföldről, a sógoroktól, a szomszédos, északi, déli és más országokból. 15000 induló, melyből 3000 maratonista, emellett résztvevők az egész családot, baráti kört megmozgató Minimaraton, Maratonka, Staféta és Ekiden váltók, a 30 km-es versenyszám köréből. Rajt a Hősök terén, azután végig az Andrássy úton, a rakpartokon, a Gellért-hegy alatt át a Duna legszebb hídjain, befutó a Városligetben.

Valóban grandiózus rendezvény, melyen a böszörményi csapat teljesítménye is igazán megsüvegelendő, mi több, figyelemre méltó. A férfiak versenyében Csontos Tibor a 40-44 évesek kategóriájában, 3:13:56 másodperces idővel a 29. helyet érte el, ezzel a férfi abszolútban (tehát összesítettben) a 162. lett, abszolválva 31. maratonját. Andirkó László a 20-24 éves férfiak számában, 3:38:16-os idejével a 30. helyezést érte el, összetettben az 504. pozíciónak örülhetett, 4. maratoni célbaérkezését könyvelve el ezzel. Lefkovits Attila 17. 42 km-esét letudva, 3:39:37-es idővel a 35-39 évesek között 101.-ként, abszolútban 529.-ként szakította át a képzeletbeli célszalagot. Fekete Antal, 3:53:02-es eredményével az 50-54 évesek között a 72., míg összesítésben 797.-nek számított a népes mezőnyben, teljesítve ezzel 29. 26 mérföldesét. Itt azonban meg kell állnunk, legalábbis egy lélegzetvétel erejéig. Jól visszagondolva, a fentiekben megfogalmazódott egy kérdés: miért pont ezév szeptember 30-a óta állapíthatjuk meg, hogy hajdúböszörményi nő is futott már maratont? A válasz igencsak egyszerű.

A szebbik nem képviseletében böszörményi sohasem futotta le a klasszikus távot-mindeddig. Nagy Enikő, dacolva az emberpróbáló kihívással, annak minden nehézségével nagyszerű, 3:53:03-as idővel, női abszolútban 82., míg kategóriájában (20-24 évesek) 4.-ként hagyta maga mögött első 42 km-es versenyét. Tette ezt Fekete Antal közreműködésével, aki az egész út során hasznos tanácsokkal, bíztató szavakkal látta el, nagyban hozzájárulva ezzel a sikeres teljesítéshez. Mindenesetre városunk szebb napokat is látott sportéletében óriási mérföldkő ez a tény, mely szerint: van női maratonistánk is!

Emil Zatopek, a hosszútávfutás egyik legnagyobb legendája mondta azt egyszer: "Ha futni akarsz, fuss egy mérföldet. Ha egy másik világot akarsz megismerni, fuss egy maratont." Azt hiszem, ehhez nem sok mindent lehet hozzáfűzni. Talán csak annyit: higgyük el mindannyian, hogy az igazán nagy teljesítmények bennünk lakoznak, nekünk mindössze felszínre kell hoznunk őket. Ehhez nem kell se pénz, se háború, csupán akaraterő. Ennyi is elég az igazi csodákhoz.

Andirkó László