Római vakáció

Pardon, a kálvinista lemaradt. Hiszen nem Taljánország fővárosáról, annál inkább a Hortobágy széli cívisváros neves eseményéről, az V. Debrecen Maratonról szeretnék itt pennámmal szólani.

Bartha Boldizsár, Jókai Mór, a város nagy történetírói ma valószínűleg tétován állnának a Nagytemplom előtt, azt kérdezvén maguktól: hová lett Debreczen? Mi lett a Fő utzai nagy-fahíddal, a gőztramway-el, merre járnak a hajporos, háromszegletű kalapos seniorok, a tógás latinusok, mendikások hol koptatják a padot, ha nem a kollegiumban? Fidibusz sincs már a dohányzacskókban, ami azt illeti, dohányzacskó sincs az emberek oldalán. Jó pár csizmát, nagybundát sem kap a Czegléd-utczában atyánkfia, a piacz közepéről nem látni a Tatárnyugvókat, Kunhalmokat. Mi maradt hát Debreczenből? A cívis polgár a maga büszkeségével, puritán erkölcseivel, tisztességével, vendégszeretetével. Bizony, ez sem kevés.

Mintahogyan az sem, hogy megyeszékhelyünk manapság a sportok iránti elkötelezettségével írja be magát a nagykönyvekbe. A "debreczeni szemű" persze láthat kivetnivalót az effajta politikában is, de erről alkalmas helyen és időben kell diskurálni - tehát nem itt és nem most.

Lássuk inkább, mi is történt 2008. április havának 20. napján, a Régi Városháza és az Egyetem közötti - kinek rövidebb, kinek hosszabb - út során.

Mediterrán tavasz, száraz levegő, laza széllökések. Ezek fogadták a Debrecen Maraton résztvevőit, köztük természetesen klubunk, a hajdúböszörményi Körútfutók SE versenyzőit, akik ismét szép eredményekkel öregbítették városunk hírnevét.

Délelőtt 11 óra. Eldördül a startpisztoly, a mezőnyben maratonisták, 20, 10 és 3,5 kilométeren indulók hada halad a hőn áhított cél felé. Csapatunkból Nagy Enikő, Hajdu Sándor, Szabó Imre, Rozs Péter és Forgács Imre 20 km-en, Fekete Antal és Lefkovits Attila pedig maratoni távon mérte össze tudását az ország és a világ minden tájáról idesereglett futóival. Mit ne mondjunk, igencsak szép eredményekkel. Szavak helyett azonban most beszéljenek inkább a számok:

Ezek a számok igazán beszédesek, ámbátor a szavaknak lelkük is van. Főleg, ha lényeggel töltjük meg őket. Eredményeink, a debreceni marotonin indulók eredményei Debrecen város könyvének lapjain a dicső fejezetek közé kerülnek, azok közé, melyek összefogták a várost száz, kétszáz, ötszáz évvel ezelőtt és remélhetőleg megtartják az elkövetkezendő generációk számára is.

Andirkó László