avagy használható ötletek, gondolatok leltára

épkézláb

épkézláb

Tokaji kerékpártúra

2010. október 2.

2015. november 15. - Nagyonnagyék

Dűlőre jutottunk...

volna, ha nem az országutat választjuk. No, e mögött a mondat mögött aztán tényleg csak az elvetemülten rébuszokban gondolkodók találnak valami megfoghatót, ezért aztán - szokásaimtól teljesen eltérő mód - mindjárt az elején tisztáznék pár dolgot.

Az idén tavasszal, hogy a macska rúgja meg, nem sikerült összehoznunk az immár hagyományos Böszörmény-Tokaj túránkat, melyre minden évben oly nagy erőkkel készülünk. Magyaráznánk is a bizonyítványunkat: Csontos Tibivel bizony az eddigi legjobb útvonal összehozásán dolgoztunk - ha jól emlékszem, akkor tavasz derekán, végig földutakon, azaz a futó berkeken belül ismert "leglábkímélőbb" talajon szerettünk volna megközelíteni "a Szőlő és bor városát", ám ezen tervünket az ár- és belvíz alapjaiban elmosta. Pedig még egy terepfelmérést is végeztünk: Tiszalök határából indulva - bejárva a Taktaköz településeit - kíséreltünk meg eljutni Tarcalig, ahonnan kiváló dűlőutak visznek a Nagy-Kopaszra. Annyiban sikeres volt vállalkozásunk, hogy megtaláltuk az "Északkeleti-átjárót" Taktabájról Tarcalra, ám akkor az út csak a "felfedező" típusú emberek számára volt járható. Akinek ennyiből nem világos: járhatatlan volt. Nem kockáztathattuk tehát a vezetőség elleni puccs lehetőségét, így lemondtuk a túrát, mondván, hogy majd ősszel, szüret idején... Jómagam tettem még egy próbálkozást a tagok felé, hogy toljuk el a dátumot egy pár héttel, de Forgács Imi - aki jóval előrelátóbbnak bizonyult mint én, felhívta a tiszatardosi kompot, amit addigra már partra is vontattak... Rakamaznak kerülve pedig több mint 100 kilométer várt volna a társaságra, így aztán tényleg le kellett tennünk a dologról, helyette azonban kerekeztünk-futottunk egy könnyed 60-ast a Dél-Nyírségben, amely a csapat számára szintén nagyszerű élményekkel zárult.

Ilyen előzmények után jutottunk el máig, akarom mondani október második napjáig, amikorra is újból kitűztük a "Tokaji gyors" indulási időpontját. Itt térnék vissza a dűlő-aszfalt dilemmára, amely csak nem akar tisztázódni. Mi ugyanis most is dűlőkön és persze futva szerettük volna megtenni az ismerten is ismeretlen kilométereket, de a csapadékos nyár, és az ebből adódóan állandóan nyers, sáros, munkagépek által barázdált utak most sem tették lehetővé ebbéli szándékainkat. Maradt tehát az országút, és maradtunk négyen: azaz Csernáth Erzsébet, Nagy Enikő, Fekete Antal és jómagam. Haj-jaj, bizony sok volt idén a sérülés, az ilyen-olyan ügyes bajos dolog az egyesület életében, amely aztán a futókilométerek rovására ment. Viszont elszántságunk semmit sem változott, és ha nem is futva-váltóban, de biciklizve-borozva (erről majd később, pedig tudom, hogy mindenki kíváncsi lett...) végül is megtettünk majd' 75 kilométert. Ami az október eleji zimankóban - még délben is csak 9° fok körül "tetőzött" a temperatúra, nem is rossz teljesítmény.

Hajdúböszörmény, Bocskai-szobor, 2010. október 2., reggel nyolc óra, - brrr..., négyen álldogálunk a téren, amikor is megjelenik Rákos Piroska - szintén futó - is, aki azonban sajnos nem csatlakozik kis különítményünkhöz, viszont elkísér minket egy darabon. Egyre fogynak a kilométerek, már Nánáson járunk, ahol betérve egy boltba, bizony mindent kiejtek a kezemből, az érzőidegek ugyanis elfagytak az ujjaimban. Nagy nehezen aztán emelkedik a hőmérő higanyszála, azon vesszük észre magunkat, hogy a tiszalöki kompnál állunk, amely épp a túlparton rostokolt. Azalatt a jó néhány perc alatt, amíg várakoztunk, hogy végre visszatérjen az ingajárat, előjött belőlünk: itt bizony megállt az idő. A komp kapitánya valószínűleg még most is a túlparton szobrozna, ha nem jött volna egy robbanómotorral üzemelő jármű, mint leendő komp-szállítmány. Jött, így aztán végül mi is átkerültünk a túlsó partra, ahonnan már csak egy bő félórára feküdt Tokaj városa. Ezalatt azon elmélkedtünk: mi legyen a mai célunk? Megkerüljük a hegyet, megajándékozva magunkat a Világ tán' legjobb szőlőültetvényeinek látványával? Esetleg kaptassunk fel a Hétszőlő birtok történelmi lankáin kialakított tanösvényen?

Beérve Tokajba nem kellett tovább gondolkodnunk a válaszon, plakátok hirdették szerte a városban: "Szüreti napok október 1-2-3." Helyben vagyunk, gondoltuk. Jól gondoltuk. Aki most aljas módon azt feltételezi rólunk, hogy direkte csak ezért szerveztük ekkorra kis túránkat, az a messzemenőkig téved. Annyit elismerünk, hogy egy kis remény azért motoszkált bennünk, hogy így, október elején, a tokaji szüret kezdetén valaminek történnie kell a Zemplén lábainál, de ez minden. Na és persze azt sem tagadhatjuk, hogy a hűvös időben bizony ránk is fért egy kis "lélekmelegítő". Gyors ebéd a Tisza-parton, azután irány a Rákóczi-pince előtti tér, ahol már javában tartott a dínom-dánom. Kóstolópoharunkkal- és jegyeinkkel "felfegyverkezve" elindultunk a pincészetek legjavát felvonultató Bethlen Gábor utcán, ahol belekóstolhattunk az ízek, illatok, zamatok kavalkádját képező tokaji különlegességekbe. Ott volt a Tokaj Kereskedőház, a Degenfeld Szőlőbirtok, a Tokajikum Borház, a Babits pincészet és a Disznókő birtok is. Kiváló tételek szerepeltek a kínálatokban, amely természetesen a külföldiek hadát vonzotta a városba. Lengyelek, hollandok, franciák, angolok, oroszok és olaszok parolázásától volt hangos a város ezen a Tokaj-Hegyaljának oly fontos rendezvényen. Borlovagok, kádármesterek beszédeit, bemutatóit a Világörökség részét képző települések népviseletbe öltözött apraja-nagyját csodálhatta e napon a nagyérdemű, na és persze azt, hogy ha nehezen is, de a borvidék egyre fejlődik, erősödik. S ez bizony az elmúlt hatvan év "munkáját" tekintve nagy szó. Meg persze remény is. Nem csak Hegyaljának, de az országnak is.

Mi is reménnyel telve hagytuk el aztán e csodás helyet - megspékelve visszautunkat egy komp-, és vonatmegállító kombinációval, azzal a reménnyel, hogy minél előbb visszatérhessünk ide, s hogy minél többen hagyják maguk mögött hasonló gondolatokkal. Mert a bizalom, a remény s a hit bizony hegyeket képes megmozgatni. Tokaj talán már meg is mozdult...

Andirkó László

Keszthelyi Kilométerek 2011

2011. június 6.

A sok éves hagyományokra visszatekintő Keszthelyi Kilométerek, idei újdonságként a 4run futósorozat záró elemét jelentette. Azaz Debrecen és Szekszárd után június 6-án Keszthelyre tette át székhelyét a 4run futócsapata.

Mi is így tettünk, igaz a debreceni kezdés után a szekszárdi folytatás kimaradt, így csak a keszthelyi kilométereket gyűjtöttük. Ezt a versenyt, eddig csak mások ajánlották, de idén végre mi is ott voltunk, mégpedig kétkeréken. Ugyanis a balatoni bringatúra szerves részét képezte a keszthelyi futókilométerek. Balatonaligáról indulva Keszthely jelentette a féltávot, ahol egy félmaraton futva volt a felüdülés a következő félbalatoni bringázás előtt.

kk1.JPG

Már előző nap megérkeztünk Keszthelyre. Ekkor kiábrándultan vettem tudomásul, hogy felújítások zajlanak a belvárosban, a főtéren az ásatásoké és az építkezéseké a főszerep. Majd találkozván Csernáth Böbével beneveztünk a versenyre és így még az esti tésztapartyra is jogosulttá váltunk, mint nagyon sokan mások. Így kitartó várakozás eredményeként sorra kerültünk és a jutalom falatok elfogyasztása után jobbnak láttuk, ha pihenünk, hiszen csak másnap jön az igazi megmérettetés.

A sétáló utcában az előző napi tésztaparty padjainak helyét a futók vették át, ahol a tömeg kellemes, borongós futóidőben rajtolt el és követte a kordonokkal övezett, ásatásokkal színesített útvonalat. A városi utak után a már jól ismert kerékpárút következett, aztán a belvárosba visszatérve közelítettünk a Festetics kastély felé, amit egy erős emelkedő előzött meg. Ezen felfele kapaszkodva óriási élmény volt, hogy az ottlakók lavorba készítettek ki vizet, amibe belepancsolhattunk. Ez üdítő érzés volt az embert próbáló emelkedő félútján. A futás különlegességét a Festetics kastély kertjén keresztül haladó szakasz adta számomra, ezután következett újból a sétálóutca és még egy ugyanilyen kör. Mindketten közel kétórás futással értünk a mólónál kialakított célkapuba. (Nagy Enikő 1:57:59-és Csernáth Erzsébet 1:59:46)

kk2.JPG

A futás alatti frissítők felkészületlenségéből fakadó kellemetlenséget a célban feledtette az ajándékba kapott hideg sör, amit boldogan hörpintettünk fel a szikrázó napsütésben a Balaton partján. Itt már igazi strandhangulat volt. Ezt a szervezők is csak tovább fokozták azzal, hogy szabad belépést biztosítottak a futóknak a helyi strandra. Így miután megcsobbantunk a Balatonba és megettük a jól megérdemelt lángosunkat, továbbálltunk, és folytattuk utunkat kétkeréken a déli part felé, mert aznap Balatonszemes volt a végső úti cél.

Nagy Enikő

12. Kékes Csúcsfutás

2009. június 13.

Mátra hegy 2009

Kiváló évjáratok csak alkalomadtán születhetnek. Minden évtizedben két-három, ha akad. Ritka szerencse tehát, jól meg kell fogni a lábát. Kell hozzá egy megfelelő talaj, amely, bár adottnak tűnik, mégsem minden évben nyújtja ugyanazt, hiszen befolyásolja példának okáért a következő tényező, az időjárás. Ami ugye lehet szeles, hűvös, napos, száraz, egyszóval kiszámíthatatlan. Ennél már csak egy szubjektívebb szereplő akad a felsorolásban: az ember. Na, róla aztán tényleg órákig lehetne beszélni. Gondolkodhatnánk tehetségéről, szakmai felkészültségéről, szorgalmáról és az ezeket befolyásolni képes ezer meg ezer apró szösszenetről, tehát magáról az életről. Nos, ha a fentiek mind egybevágnak, akkor az az óbudai álmoskönyvek szerint is csak a következőket jelentheti:...

Itt valószínűleg a legtöbben azt várták volna, hogy felsorolom a legjobb tokaji, villányi, egri, esetleg Bordeaux-i, Montalcino-i vagy Rajna-völgyi borok annusait, pedig eszem ágában sem lett volna rideg számokkal untatni a kedves olvasót. Sőt, még csak nem is a borokról írtam bevezetőmben. Amennyiben jobban átgondoljuk a fenti sorokat, úgy az bármilyen kultúrnövényről, elvontabb értelemben pedig jóformán az összes emberi viselkedésről, cselekedetről szólhat.

kcs1.JPG

Jelen esetben mondjuk a Kékes Csúcsfutásról. A pálya igazi Grand Cru-ha már a boroknál tartottunk, a hazai rendezésű hegyi versenyek között valószínűleg keresve sem találni ennél komolyabb emelkedőkkel tarkított 11,7 kilométert. A Mátrafüred-Muzsla-völgy-Sástó-Károly-kilátó-Mátraháza-Szanatórium-Mátraháza-Nagyhalál-Kishalál-Jávoros-forrás-Déli sípálya-Kékes-tető útvonal Füredtől Mátraházáig 380 majd onnan Kékestetőig további 291 métert emelkedik, így az első nyolc kilométeren közel 5, az utolsó bő 3,5 kilométeren pedig majd 10 %-os szintemelkedést kell leküzdenie az erre vállalkozóknak.

Az útvonal teljes hosszán tölgy, bükk, kőris és nyárerdők, mogyoró, galagonya, málna és kökénybokrok tarkítják a tájképet, bennük pedig szarvasok, muflonok, vaddisznók, vadmacskák, borzok, császármadarak, erdei szalonkák, foglyok keresik menedéküket a már ide is betolakodott civilizáció elől. A fák között nem csak a vadvilág, de a történelem is megbújik, számos nagy család - mint az Abák, Rátoldok, Rozgonyiak, Báthoryak, Rákócziak, Tökölyek, Forgáchok, Hallerek, Rhédeiek, Almássyak, Károlyiak, Orczyak - kötődött országunk ezen vidékéhez. E nemzetségek jónéhány helyen otthagyták kezük nyomát, nélkülük ma nem láthatnánk az Ágas, a Bene, a debrői, a siroki erősségeket, Oroszlán-és Szarvaskő várát és a gyöngyösi Orczy kastélyt sem. Nem láthatnánk ezeket a jó palócok és tót atyafiak nélkül sem, akik szintén szerves részei a Mátra népének.

kcs2.JPG

Mindezek után úgy hiszem, a jó "talaj" adott volt. Lássuk tehát az ezt megújító időjárást. Idén erre sem lehetett panaszunk, úgyszólván tökéletes futóidő fogadott - igaz néha a szél is beleszólt a történetbe, ám egyszer elölről, másszor pedig hátulról, tehát összességében ez is rendben volt. Már csak mi hiányoztunk. Illetve egyáltalán nem hiányoztunk, hiszen városunkat ez évben is heten képviseltük; név szerint Nagy Enikő (aki második böszörményi nőként tette meg a Mátrafüred-Kékestető távot, mármint futva, és nem mellesleg 1:11:29-es idővel), Mezei Gergő László (1:02:32), Andirkó László (1:03:42), Forgács Imre (1:07:30), Molnár Zoltán (1:07:40), Rozs Péter (1:08:40) és Kacsó Márton (1:19:38) - zárójelben a célidőkkel. Azt hiszem, hogy ezek az eredmények magukért beszélnek, és nyugodtan állíthatom, hogy az emberi tényező is jelesre vizsgázott.

Hanák Kolos - akiben méltán tisztelhetjük a mátrai cserkészet, turistamozgalom atyját - bizonyosan büszke lenne, hogy ma is oly sokan élnek ebben az országban, akiknek fontos a mozgás, a természet szeretete, és az aktív kikapcsolódást választják pihenésül. Büszke lenne arra is, hogy ezek az emberek valamilyen formában a természethez fordulnak, hiszen rájönnek, hogy csak itt ismerhetik meg igazán határaikat, itt, ahol fontos a közeg, fontos a változás és fontos maga az egyén is. Itt találkozhatnak igazán olyan helyzetekkel, ahol átgondolhatják, és végső soron megoldhatják az egyes problémákat, mindezt azért, hogy végül a megfelelő döntéseket hozzák meg. Mert csak így születhetnek kiváló évjáratok. Akinek kétségei támadtak, annak elmondhatom: az idei is ilyen volt.

Andirkó László

Nike először, másodszor, huszonhatodszor ...

Budapest, 2011. szeptember 4.

Ha szeptember és Budapest, akkor Nike Nemzetközi Félmaraton. Idén már 26. alkalommal. Tudta ezt közel 12 ezer ember, ami rekordszámú nevezést eredményezett, ez köszönhető volt többek között az idei újdonságnak, a Fuss Budapest Trió váltófutásnak is.

A minden eddiginél nagyobb részvétel miatt a Petőfi csarnok melletti nagyrétre tette át a székhelyét a rendezőcsapat. Így a rajt és egyben a cél helyszíne is módosításra került a korábbi évekhez képest. Az Olaf Palme sétányon dördült el a rajtpisztoly szeptember 4-én 10:00 órakor.

Rendkívül nyárias időjárásban indult útjára a rekordnagyságú tömeg. Körülbelül 7000 egyéni induló volt és 1500 külföldi színesítette a mezőnyt. A szurkolók és zenészek fergeteges hangulatot varázsoltak a pálya szélén és egyedülálló élményt nyújtottak az évről évre visszajáróknak pontosabban visszafutóknak és azoknak is, akik először neveztek erre a versenyre.

n3.JPG

Idén Hajdúböszörmény szép számban képviseltette magát. Hisz 3 böszörményi futó volt a női, míg 7 a férfi mezőnyben. Voltak köztük, akik most vágtak először a távnak vagy csak a Nike Félmaratonnak. Idei böszörményi Nike debütálók: Ábrók Anita, Bíró Balázs, Gyökös Réka és Molnár Zoltán. De voltak többszörösen visszaesők is: Nagy Enikő (7. alkalommal) Katonka Pál (4) Szabó Zsolt (4) Mezei Gergő (3) Varga László (2) Oláh Tibor (2). A leggyorsabb böszörményi férfi Mezei Gergő 01:36:15-ös, míg a női mezőnyben Nagy Enikő volt 01:59:18-as idővel.
A versenyt idén Kovács Tamás nyerte a férfiaknál, míg a nőknél Kálovics Anikó. Azok, akik legalább 15 alkalommal teljesítették ezt a versenyt tagjai lehetnek a Budapest Félmaraton Jubileumi Futók Klubjának. Hajrá!

Nagy Enikő

Rotary félmaraton

Debrecen, 2011. március 12.

Rotary először, másodszor, harmadszor

Idén új versenysorozattal bővült a hazai utcai futók versenynaptára. Magyarország három különböző pontján, három eltérő unikummal várják és csábítják az egészséges életmód híveit.

A 4RUN elnevezésű fémaraton-sorozat első állomása Debrecenben volt 2011. március 12-én, szombaton. A rendezvényt Krecsmár András, a magyarországi Rotary kormányzója nyitotta meg, de nem hiányozhatott a verseny fővédnöke, Monspart Sarolta sem.

r1.JPG

A napot az 1361 méteres távot futók kezdték, ezzel tisztelegve Debrecen városa előtt, ugyanis 650 évvel ezelőtt, pontosan 1361-ben kapta meg a mezővárosi címet. A többezres tömeg célbaérkezését követően egy hangulatos bemelegítő, átmozgató torna készítette fel a félmaratonistákat a 4 körös megmérettetésre.

A közel 600 fős mezőny 10:00 órakor indult el a Gyulai István Atlétikai Stadionban egy felvezető kört követően az Állatkerten át a csónakázó tavat megkerülve a Nagyerdő fás útjai felé.

A többnyire erdei környezetet hangulatossá tette a madárcsisergésen túl a trombita-, és harsonaszó vagy dobpergés. A szokatlanul jó tavaszi idő ideális volt egy jó szezonnyitáshoz.

A Böszörményi Körútfutók SE tagjainak ez sikerült is, hiszen Forgács Imre várakozásnak megfelelően 1:43:33-as, míg Nagy Enikő 1:53:39-es idővel ért célba.
Csernáth Erzsébetnek és Rákos Piroskának pedig ez volt pályafutásuk első 21.097 métere. Első félmaratonjukat mosolyogva zárták, Böbe 1:58:58, míg Piros 2:20:30 alatt teljesítette a távot.

r2.JPG

A versenyt a férfiaknál Kovács Zsolt (01:10:54), míg a nőknél Szekeresné dr. Bakonyi Fruzsina (01:25:38), nyerte. Az eredmények a sikeres szezonnyitást igazolják.

Mindenkinek további kilométerekben gazdag, sérülésmentes 2011-es szezont kívánok!

A Rotary-szezon is folytatódik május 07-én a szekszárdi 2. Borvidék Félmaratonnal, és zárul június 05-én a Keszthelyi Maraton, Félmaraton és váltófutással. Hajrá!

Nagy Enikő

süti beállítások módosítása